Szülőföldemen, gyermekkoromban, gyakran kóboroltam az aranyszőke vadvizek mentén, ahol a sás suhogása árnyékokat vont a szélbe, ahol az apró földi férgek neszezése elaltatott a kövér fűben és csak a tompa koppanások élesztettek, ha húszméterre kikerült a zápor. Olykor megroppant egy kis ág egy-egy menekülő pocok alatt és az els csillagokkal fölcsendült a tücsökzene. Mindezt láttam csukott szemmel Tóth Árpád kötetemmel heverve egy rekettyebokor alatt...

a köszöntő teljes szövege