Csoportosítottuk kiadóink néhény újdonságát, s egy-egy számot meg is hallgathatnak...

Ha megtetszett egy CD lemez jegyezze fel annak kódszámát és a RENDELÉS menü alatt küldje el,hogy mihamarabb fantasztikus zenei élményben lehessen része...

Vigyázat a forgalmazott kiadványainkat másolják és a fekete kereskedelemben is fellelhetők ! A másolatok minősége az eredetihez képest csapnivalóan rossz !! Válassza az eredeti kiadványokat , vásároljon cégünknél (Magic Sound)vagy a partnereinknél !

XLO Referencia felvételek

XLO Referencia felvételek

  Ellenőrző és próbaüzem CD

Speciális 24 karátos arany CD                                          Környezeti hang kompatibilis

1. sáv: Sztereó csatorna azonosítás és csatorna egyensúly

Csatorna azonosítás

A rendszer beállításához használható. Lehetővé teszi annak eldöntését, hogy a jobb- és bal csatorna helyesen van-e bekötve, nem pedig fordítva. A csatornák felcserélése akár egy, akár pedig az összes jelforrás (CD, hanglemez, tuner, stb.) esetén könnyen bekövetkezhet akár egyetlen érpár hibás csatlakoztatása (bal csatorna dugót a jobb csatorna foglalatba dugják be és fordítva) esetén is. Ez a hiba leggyakrabban akkor következik be, ha egy meglévő rendszerhez új berendezést csatlakoztatnak, a régi berendezést áthelyezik máshová vagy kicserélik, vagy egy A-B összehasonlító teszt kedvéért ideiglenesen más berendezéseket csatlakoztatnak a rendszerhez, és ezeket később leszerelik. Mindig ellenőrizzék a csatornák esetleges felcserélését, ha változtatásokat hajtottak végre az Önök rendszerén.

A csatornák kiegyenlítettsége

Különösen a “koincidencia” mikrofonos módszerrel készített felvételeknél (amely a mikrofon helyén kiküszöböli a fáziskülönbségeket) a korrekt, hibátlan hangkép és a térbeli bemutatás szempontjából kulcsfontosságú a rendszer csatornáinak egyensúlya. Ez a mono csatornás egyensúly ellenőrzés fázishelyesen CSAK AMPLITÚDÓ információt ad, amivel “füllel” csaknem tökéletes csatorna-egyensúly érhető el. 

MEGJEGYZÉS: Ezt a sávot CSAK két csatornás sztereó rendszer kiegyensúlyozására használják. Ha a rendszer környezeti hang üzemmódban működik, a vezérlő logika minden mono hangot kizárólag csak a KÖZÉPSŐ csatornára irányít és a JOBB/BAL csatorna hangsugárzóit kiiktatja. Ez azt jelenti, hogy a hang mindig pontosan középről jön (a középső csatorna hangsugárzójából), függetlenül attól, hogy a balansz szabályozó hogyan van beállítva, és így lehetetlenné teszi a csatornák valódi kiegyenlítését.

Relatív fázishelyzet ellenőrzés

2. Sáv: Egyező fázis (fázisban van)

3. Sáv: Ellentétes fázis (nincs fázisban)

EGY ILYEN “AZONOS FÁZIS/ELLENTÉTES FÁZIS” MÉRŐFELVÉTEL A LEGJOBB ESZKÖZ ARRA, HOGY MEGGYŐZŐDJENEK A HANGSZÓRÓK HELYES POLARITÁSÚ BEKÖTÉSÉRŐL ÉS MEGFELELŐ ELHELYEZÉSÉRŐL. EZ AKÁR ABBAN IS SEGÍTHET, HOGY JAVÍTSÁK A HALLGATÓSZOBA AKUSZTIKÁJÁT!

A. Helyes bekötés

A hangsugárzókra alkalmazva a “relatív fázis” kifejezés a hangszóró elemek (rendszerint membránkúpok, dómok, lapok vagy szalagok) az ismert polaritású jel hatására bekövetkező mozgására vonatkozik. Ha mind a bal-, mind a jobb hangsugárzó UGYANABBAN AZ IRÁNYBAN (előre) és egy időpontban mozdul el egy adott (pozitív) polaritású jel hatására, akkor a hangsugárzók helyes relatív fázisban vannak. Ha ELLENTÉTES irányban mozdulnak el, akkor nincsenek helyes relatív fázisban.

Ha a hangsugárzók nincsenek relatív fázisban, ennek az a következménye, hogy a hangkép határozottsága elvész, és miután a bal- és jobb mélysugárzók legalábbis részben kioltják egymást, a basszus energiája és hangereje nagymértékben csökken. Ha a részlet “OUT OF PHASE” (helytelen fázisú) részének lejátszásánál NEM ezt hallják, hanem ehelyett azt tapasztalják, hogy a helytelen fázisú részlet JOBB hangképet ad, mint az “IN PHASE” (helyes fázisú) részlet, vagy Roger Skoff  hangjában több a basszus HELYTELEN FÁZISBAN, mint HELYES FÁZISBAN, akkor valami baj van az Ön rendszerével, és nagy valószínűséggel az EGYIK hangsugárzó helytelenül van bekötve. 

Ennek kijavításához ellenőrizzék a hangsugárzó kábelt mind a hangsugárzónál, mind pedig az erősítő kimenetén. Ha azt tapasztalják, hogy a POZITÍV a NEGATÍVHOZ, a NEGATÍV pedig a POZITÍVHOZ van kapcsolva ahelyett, hogy helyesen a POZITÍV POZITÍVHOZ, NEGATÍV NEGATÍVHOZ lenne bekötve, ne tegyenek mást, csak cseréljék fel a vezetékeket, és problémájuk egy csapásra megoldódik.

B. Megfelelő elhelyezés

A helytelen relatív fázisból eredő kioltás elősegíti a hangsugárzók helyének könnyű és pontos meghatározását.

HA AZONOS HELYTELEN FÁZISÚ JELET JÁTSZUNK LE A TÖKÉLETESEN ILLESZTETT ÉS TÖKÉLETESEN ELHELYEZETT HANGSUGÁRZÓKON A TÖKÉLETES HALLGATÓSZOBÁBAN, TÖKÉLETESEN ELTŰNIK MINDAZ A SZONIKUS INFORMÁCIÓ, AMI NORMÁLIS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT KÖZVETLENÜL A HANGSUGÁRZÓKBÓL VAGY A MÖGÖTTÜK VAGY KÖZÖTTÜK LÉVŐ TÉRBŐL ÉRKEZIK. AZ EGYETLEN HALLHATÓ HANG A HALLGATÓSÁGOT ELÉRŐ, KIOLTATLAN, A FALAKRÓL, MENNYEZETRŐL VAGY PADLÓRÓL ÉRKEZŐ VISSZAVERŐDÉS, AMINEK JÓL ÉRZÉKELHETŐEN NINCS HATÁROZOTT FORRÁSA.

Noha a valóságban a fenti “tökéletes” állapotok közül egyiket sem lehet a valóságban elérni, mégis közel lehet kerülni ehhez az állapothoz, és ha így tesznek, NAGYMÉRTÉKBEN javítják a rendszer hangszínpad képzését, képalkotását és fókuszát. 

Kezdjék azzal, hogy a hangsugárzókat helyezzék el olyan jól, ahogy azt “füllel” el tudják érni az ezen a CD-n lévő többi sáv segítségével. Ezután - ha már meggyőződtek arról, hogy a csatornák megfelelően kiegyensúlyozottak - üljenek le pontosan a hangsugárzók közötti “kellemes” pontban (ami rendszerint a hangsugárzók közötti holtpont, középpont) és játsszák le a CD “OUT OF PHASE” (helytelen fázis) részét. Hallgassák figyelmesen: hallatszik-e az a forrás, ahonnan a hang érkezik? Ha úgy látszik, hogy van egy határozott hangforrás, CSAK a hang forrásához közelebb lévő hangsugárzót vigyék távolabb EGY KICSIT (25. cm-nél kisebb távolság elegendő lehet) saját maguktól. Figyeljék meg, hogy ennek milyen hatása van a hangra, ha ismét lejátsszák ezt a sávot. Ismételgessék az eljárást úgy, hogy egyszerre csak egy hangsugárzót mozgatnak, kis lépésekben előre-hátra, oldalra, vagy a hallgatási helyhez képest eltérő szögállásokba mindaddig, amíg a lehető legközelebb jutnak az ideális, hangkép nélküli, “forrásmentes” hang állapothoz. Ezután változtassák meg a hallgatási helyet, egy kicsivel menjenek ki a kellemes pontból, és kezdjék újra az egészet. Ha a lehető legnagyobb kiterjedésű hallgatási helyzetben elérték a lehető legnagyobb kioltást, befejezték munkájukat! Állítsák be ennek a CD-nek az egyik audiofil minőségű referencia felvételének zenei sávját, és készüljenek fel a mellbevágó élvezetre!

C. A hallgatószoba akusztikájának javítása

Miután sikerült a hangsugárzókból jövő közvetlen hang lehető legnagyobb részét kioltani, a maradék hangzás a szoba visszaverődéseinek következménye. Ilyen visszaverődéseket bármilyen, akusztikai szempontból felület, például fal, szőnyeggel nem borított padló, borítás nélküli, kezeletlen mennyezet, ablaküveg, tükör, képek, sőt egyes bútorok is okozhatnak, és ezek a hallgatási helyzethez képest a szobában bárhonnan, fentről, lentről, oldalról, sőt akár hátulról is jöhetnek.

Noha egy jó hallgatószobában bizonyos mértékű “életre” szükség van, a hallgatási helyet elérő koherens visszaverődések csak ronthatják a hangkép kialakulását és csökkentik a térbeli megjelenítés minőségét. Ezek kiküszöböléséhez először MEG KELL TALÁLNI ezeket, és ebben segíthet ez a hangsáv.

A normál hallgatási helyen ülve játsszák le ennek a sávnak a helytelen fázisú “OUT-OF-PHASE” részét és gondos, figyelmes hallgatással keressék meg a visszavert hang forrásait. Ezek az Ön hallgatószobájának akusztikai szempontból problematikus pontjai, és ha egyszer sikerült ezeket azonosítani, akkor már alkalmazhatók a szükséges akusztikus kezelési műveletek. Ne feledjék azonban azt sem, hogy minden egyes akusztikus változtatás után az optimális kioltás eléréséhez újra ellenőrizni KELL a hangsugárzók elhelyezését.

4. Sáv: “Taps sáv” az akusztikus és hangsugárzó értékeléshez

Ha a hangrögzítést végző mérnökök vagy akusztikus szakemberek egy számukra új, ismeretlen stúdióba vagy hallgatási környezetbe lépnek, legtöbbjük legelőször körbejárja a szobát és közben tapsol a kezével. Ennek az a célja, hogy megtanulják, megismerjék a szoba saját “hangját”,  és legyen valami fogalmuk arról, hogy a szoba visszhangjai milyen fajtájúak, milyen intenzitásúak és mennyi ideig tartanak. Ez nagyon hasznos információ, és bármilyen, akár a szoba hatékony felhasználására, akár pedig akusztikus módosítására vonatkozó tervnek ez az alapja. 

Ugyanakkor azonban a szobában való körbesétálással és tapsolással az a gond, hogy a körbesétálás közben a taps (a “mérőjel”) körbesétál ÖNNEL együtt, és ennek megfelelően inkonzisztens mérési eredményeket ad. A másik gond az, hogy NINCS KÉT PONTOSAN EGYFORMA TAPS, így a szobában két különböző helyen hallott különbség a különböző akusztika eredménye LEHET, de ugyanennyi erővel lehet a különböző hangzású taps következménye is. További vizsgálatok nélkül ez nem dönthető el.

Ez a hangsáv megoldja mindkét problémát, és az egyik legjobban használható eszközt adja az Ön kezébe ahhoz, hogy egyszerre értékelje a szoba akusztikáját és a hangsugárzók iránykarakterisztikáját. A felvételen többször egymás után szerepel ugyanaz az EGY TAPS, így tökéletesen konzisztens lesz a forrás és a jel egyaránt, így tehát amikor a szoba különböző részein hallgatják a hangot, bizonyosak lehetnek abban, hogy minden érzékelt különbség a hallgatószoba akusztikájának egyenetlenségéből vagy a hangsugárzók szórási képének frekvenciafüggő különbségeiből származik.

MEGJEGYZÉS: Annak érdekében, hogy minden hallott hang egészen biztosan csak a saját hallgatószobából származzon, nem pedig a sáv felvételéhez használt stúdióból, a taps normális visszhang lecsengését digitálisan átszerkesztettük. Ezzel a visszhangmentes kamrában felvett tapssal egyenértékű hangzást sikerült előállítani, és ez a magyarázata annak, hogy a taps miért hallatszik inkább ujjpattintásnak, nem pedig a taps megszokott hangzásának.

5. sáv: 315 Hz, a rendszer beállítása és a hangszín kiegyenlítése

Noha a legtöbb esetben elegendő, ha a csatornák egyensúlyát vagy a hangerőt “fülre” állítják be, vannak olyan helyzetek, amikor értékes lehet, ha a hangerőt PONTOSAN be tudják állítani. Az egyik ilyen eset, amikor a hangsugárzókat állítják be vagy felmérik a szoba akusztikáját a felvétel 3. sávjának felhasználásával. Egy másik eset, amikor a különböző részegységek összehasonlító A-B tesztjét kell elvégezni; ilyen esetekben a HANGOSABB részegységet rendszerint JOBBNAK érzékeljük, ezért a pontos értékeléshez elengedhetetlenül SZÜKSÉGES, hogy a tesztben szereplő mindkét részegység esetében pontosan azonos legyen a lejátszási jelszint.

Ezzel a sávval és egy egyszerű digitális multiméterrel (ami a legtöbb elektronikai szaküzletben néhány ezer forintért beszerezhető) lehetőség nyílik arra, hogy a jelszinteket nagyon pontosan, akár egy millivolton belüli pontossággal beállítsák.

A csatornák kiegyensúlyozásának ellenőrzésére kapcsolják a multimétert váltófeszültség (AC) mérésére és a méréshatárt állítsák 2 V vagy 20 V értékre attól függően, hogy a multiméteren milyen méréshatár van. Az automatikus méréshatár-váltású (“autoranging”) multiméterek esetében ez a beállítás automatikusan végbemegy. Játsszák le ezt a sávot normális hallgatási hangerővel és a multiméter két kivezetését érintsék hozzá a BAL CSATORNA hangszóró kimenetéhez (a PIROS vezetéket a POZITÍV,  a FEKETE vezetéket pedig a NEGATÍV vagy TEST csatlakozáshoz) és jegyezzék fel a műszeren leolvasott értéket (például 0.915 V). Most csatlakoztassák a műszer mérővezetékeit a JOBB CSATORNA hangszóró kivezetéseihez és játsszák le ismét ezt a sávot. állítsák be úgy a balansz szabályozót, hogy a jobb csatorna kimenetén ugyanakkora feszültséget lehessen mérni, mint a bal csatornán. A mérést és beállítást folytassák addig, amíg mindkét csatorna kimenetén azonos feszültség mérhető.

MEGJEGYZÉS: Ha a rendszeren a BAL és JOBB csatorna villamos kimenőjelét pontosan azonos értékre állították be, de a súlypont hallgatási helyén hallott hang még nincs tökéletesen középpontban, az okot a hangsugárzók eltérő érzékenységében vagy irányítottságában, a hangsugárzók elhelyezésének különbségében, vagy a hallgatószoba jobb- és baloldali akusztikájának eltérésében kell keresni. Az ilyen problémák megoldásához lásd a könyvecske további fejezeteit.

A részegységek értékeléséhez szükséges szint egyeztetéshez a fentiekhez hasonló műveletsorozatot kell végrehajtani: mérjék meg a kimenőjelet az “A” részegységgel az erősítő kimenetén (az egyik csatorna mérése elegendő), olvassák le a mért értéket, ezután váltsanak át a “B” részegységre, és a kimenőjelet állítsák be az “A” részegységgel kapott értékre.

6. sáv:  Johnson professzor csinál valami térbelit

Keith Johnson, a referencia felvételek istene és a HDCD egyik feltalálója az egyik legismertebb ma élő hangfelvételi mérnök. Az egyszerre nagy tudású és világos gondolkodású Johnson professzornak az audio technikában gyakorlatilag mindenről erőteljes, kialakult véleménye van, és több, mint elegendő tapasztalata és látványos sikere van ezek alátámasztására. A mikrofonokat tartja az egyik legfontosabb dolognak: milyen mikrofonokat használjanak, hányat használjanak és hol helyezzék el ezeket. Noha a jelenlegi “purista” gondolkodásmód azt írja elő, hogy minden alkalmazáshoz csak egyetlen pár mikrofont kell alkalmazni, Keith Johnson jól tudja, hogy figyelmen kívül hagyjuk a hangforrás, a hangrögzítési környezet és a hanganyag realitásait, ha a hangrögzítési probléma megoldása közben csak egyetlen megközelítési módra korlátozzuk magunkat.

A tökéletes bizonyíték ez a sáv, amit Kalifornia államban, Berkley-ben a Fantasy Studios “A” műtermében rögzítettek. Mivel a ma kereskedelmi forgalomban kapható legtöbb felvétel több mono műsor keverésével, a hangszeres vagy vokális részletek “ráültetésével”, “bemosásával” és az elektronikus visszhang későbbi hozzáadásával jött létre (és NEM valódi sztereó), akusztikus szempontból a legtöbb kommersz felvételi stúdió zsákutcába került. A mikrofonhoz nagyon közel elhelyezett hangforrások kivételével az effajta “purista” mikrofonkezelés alig hoz többet, mint a hangok jellegtelen “foltjait”, kevés jobb/bal különbségtétellel, gyakorlatilag a mélység érzékeltetése vagy a szoba méreteinek jelzése nélkül.

A probléma megoldására Keith “sztereó tér” mikrofonkezelési technikát alkalmaz, és összesen hat mikrofont használ: ezek közül kettő a híres kétirányú Coles “BBC szalagmikrofon”, amit Blumlein 45/45 konfigurációban helyeznek el; az elülső jobb/bal jelet két keresztezett Sennheiser FM kardioid (vese karakterisztikájú) mikrofon hangsúlyozza; a szoba természetes környezetét pedig a hátsó fal közelében magasra szerelt két darab minden irányban egyformán érzékeny Sennheiser FM mikrofon közvetíti. Az eredmény? Még egy “halott” stúdiókörnyezetben is erőteljes hangkép és hangszínpad, és az Ön rendszerének és beállításának valódi, ellenőrizhető vizsgálata. Ehhez még adják hozzá Johnson professzor saját grafikus illusztrációját arról, hogy mi történik akkor, ha a többszörös mikrofonozást helytelenül használják, és máris megkapták a teljes lemez egyik legjobban használható hangsávját.

7. sáv: Demagnetizálás

A hangmérnökök régóta ügyelnek arra,  hogy a maradó mágnesesség befolyásolhatja a lejátszó rendszer hangját, és a szalagon való analóg hangrögzítés legkorábbi szakasza óta bevett gyakorlat a hangstúdiókban a szalagfejek minden egyes használat előtt végzett, rendszeres demagnetizálása.

A szalagos hangrögzítés esetében várható a mágnesség felhalmozódása; a szalag végtére is egy mágneses hangrögzítő eszköz, és a szalagfejek működéséhez mágnességre van szükség. A legutóbbi években ugyanakkor kiderült az is, hogy a hangszedő fejek és a lejátszó rendszer olyan, nyilvánvalóan nem mágneses elemei, mint a réz belső vezetékek és a nyomtatott áramkörök vezetéksávjai, az alkatrészek kivezetései, a hangváltó tekercsek, csatlakozók, kábelek és hangszóró tekercsek mágneseződhetnek és mágnesessé is válnak, ami a rendszer hangminőségének hallható romlásához vezet.

Ez a mágnesség azért keletkezik, mert minden olyan helyen, ahol egy vezetőben villamos áram folyik, a vezeték közül mágneses tér is kialakul, ami - ha mágnesezhető fémet (vasat, nikkelt és kobaltot, a vascsoport elemeit) tartalmaz vagy ilyen anyagból készült, hajlamos lesz arra, hogy a vezetékben maradó mágnességet hozzon létre.

Sok kondenzátor és ellenállás kivezetése rézbevonatú acélból készül, A legtöbb csatlakozó - még az arany bevonatúak is - egy alsó, erősen mágneses nikkel réteget tartalmaznak, és sok tranzisztor az áramot a külső acél házon keresztül vezeti. Ezeken a helyeken nyilvánvaló a maradó mágnesség lehetősége, de hogyan mágneseződhet egy tiszta rézvezeték, olyan, amilyent a kábelekben vagy a hangszedő fej tekercsében alkalmaznak?

Az igazság az, hogy a réz SOHASEM 100 %-os tisztaságú, szennyezéseket tartalmaz, amelyek között leggyakoribbak a vascsoport fémei. Ezek a vasfémek nem ötvöződnek a réz mátrixszal, hanem viszonylag nagy koncentrációban megmaradnak a réz kristályok kapcsolódási felületein, ahol az átfolyó áram hatására könnyen mágneseződhetnek és befolyásolhatják a rendszer hangját.

Ez a sáv egy speciális felvételi technikával készített, állandó amplitúdójú, többször ismétlődő, 40 Hz és 19 kHz között növekvő frekvenciájú frekvencialöket. Lejátszásával egy jelet küldünk végig a teljes audio rendszeren a CD lejátszótól a hangsugárzókig, ami már egy-két lejátszás után a hamis maradó mágnesség irányítottságát szétszórja és az elkövetkező időszakra visszaállítja a rendszer eredeti csúcsteljesítményét. A lemezen szereplő demagnetizáló jel kompatibilis a mind a szokásos két csatornás sztereó, mind pedig a DolbyÔ Pro LogicÔ és más környezeti hang rendszerekkel. Ha sztereó üzemmódban használják, egyszerre demagnetizálja mind a jobb, mind a bal csatornát. Ha környezeti hang üzemmódban használják, egyszerre demagnetizálja az összes csatornát.

NORMÁLIS HANGERŐVEL VALÓ LEJÁTSZÁS ESETÉN a demagnetizáló jel mind Önre, mind a háziállatokra, mind pedig a rendszerre veszélytelen. Ne feledjék azonban azt sem, hogy a folyamatos, nagy jelszintű, nagyfrekvenciás hang lejátszása a csipogók (magassugárzók) károsodását okozhatja még abban az esetben is, ha füllel hallgatva nem találják túl hangosnak. A demagnetizáló jelnek tisztán, hallható “zümmögés” vagy “recsegés” nélkül kell szólnia, mert ez utóbbiak egyrészt a szoba vagy a hangsugárzó természetes rezonanciáira, másrészt a túlságosan nagy hangerőre utalhatnak. Ha úgy vélik, hogy túl hangos, csavarják le a hangerőt! A legtöbb hangsugárzó esetében jó ötlet, ha rendszeresen ellenőrzik az összes hangszóró felerősítésének szilárdságát és a doboz felerősítő csavarjainak és szerelvényeinek rögzítettségét. A hangszórók üzem közbeni normális rezgése MEGLAZÍTHATJA a csavarokat, és a szilárd rögzítés helyreállításával észrevehetően javulhat a rendszer hangja. (MEGJEGYZÉS: NE HÚZZÁK TÚL A CSAVAROKAT! A csavarok és felerősítések KISZAKADHATNAK, ha nem eléggé elővigyázatosak!)

Ez a sáv (de nem a 8. sáv) megfelelő elővigyázatosság mellett felhasználható a legtöbb mozgó tekercses vagy mozgó mágneses hangszedő fej demagnetizálására is, és a hang minőségének világosan észrevehető javulását okozza. Ugyanakkor azonban ügyeljenek arra, hogy A SÁV DEMAGNETIZÁLÁSRA VALÓ FELHASZNÁLÁSA ELŐTT KONZULTÁLJANAK A HANGSZEDŐ GYÁRTÓJÁVAL VAGY IMPORTŐRÉVEL.

A legtöbb hangszedő fej esetében az egyszerű áramkorlátozó adapterek megfelelő védelmet nyújtanak a túlságosan nagy áram ellen. Egy adapter (csatornánként egy) könnyen elkészíthető: egy 2 kW értékű ellenállást kell beforrasztani egy RCA csatlakozó dugó és hüvely középső (POZITÍV) érintkezője közé a mellékelt ábrán látható módon. A testelés vagy rövidzár elkerülése érdekében az ellenállás kivezetéseit megfelelő szigetelő szalaggal vagy csővel szigeteljék, ezután forrasszanak be egy szigetelt vezetéket a két csatlakozó TEST érintkezői közé. Egy ilyen adapter alkatrészei bármelyik elektronikai alkatrészboltban olcsón beszerezhetők. Bármilyen 1/4 vagy 1/2 W teljesítményű ellenállás alkalmazható, és az érték tűrése nem kritikus.

hangszedő demagnetizáló adapter

(Csatornánként egyet kell alkalmazni)

2 kW ellenállás

RCA csatlakozó dugó                 Szigetelt összekötő vezeték             RCA csatlakozó hüvely

A hangszedő fej demagnetizálása érdekében az adaptert csatlakoztassák az előerősítő vagy receiver fő- vagy szalagkimenetéhez, ezután csatlakoztassák a lemezjátszó hangszedő fejének kábeleit az adapterhez. Állítsák be a normális lejátszási hangerőt és játsszák le csak ezt a sávot. Ez a művelet egyszerre demagnetizálja a hangszedő fejet és a kábelt. FONTOS: ha a mozgó tekercses hangszedőnél transzformátort alkalmaznak, A DEMAGNETIZÁLÁS ELŐTT IKTASSÁK KI A TRANSZFORMÁTORT A RENDSZERBŐL. Ha a demagnetizálás alatt bent hagyják a rendszerben a transzformátort, megsérülhet a hangszedő és a transzformátor is. A demagnetizálás befejezése után vegyék ki az adaptereket és kössék vissza a normál hangszedő kábelcsatlakozásokat.

A 7. sáv végén egy másodperc hosszúságú figyelmeztető hangjel hallható. A hangszedő fej demagnetizálása közben AZONNAL ÁLLÍTSÁK LE A CD LEJÁTSZÓT, AMIKOR EZT A HANGOT HALLJÁK, ezután szükség szerint ismételjék meg a 7. sáv lejátszását.

8. sáv: Kisfrekvenciás demagnetizáló lecsengés

FIGYELEM!  EZT A SÁVOT NE HASZNÁLJÁK A HANGSZEDŐ FEJ DEMAGNETIZÁLÁSÁRA, MERT SÚLYOSAN MEGSÉRÜLHET A HANGSZEDŐ FEJ 

A hangváltó áramkörök levágják a magasabb frekvenciákat, ezért a kettős vagy hármas erősítésű rendszerek kisfrekvenciás erősítői és basszus hangfalai, valamint a hagyományos hangsugárzó rendszerek mélysugárzói nem élvezik a 7. sáv demagnetizálásának minden előnyét. A 8. sáv speciális felvételi technikával készített, többször egymás után felvett, rögzített frekvenciájú, folyamatosan lecsengő jelet tartalmaz, ami kifejezetten a kis frekvenciájú részegységek demagnetizálására alkalmas. Játsszák le néhányszor ezt a sávot normális hangerővel a rendszeren (akár sztereóban, akár pedig DolbyÔ Pro LogicÔ vagy más környezeti hang rendszeren). Ez a művelet “megtisztítja” a basszus teljesítményt, és nem károsítja a rendszer többi részegységét.

9. sáv: Bejárató hangok

VIGYÁZAT: EZT NEM SZABAD A HANGSZEDŐ FEJEKHEZ HASZNÁLNI!

AZ ÖN HANGRENDSZERÉNEK MINDEN RÉSZEGYSÉGÉT “BE KELL JÁRATNI”. A “dobozból frissen kiszedett állapothoz” képest az erősítők, előerősítők, tunerek, CD lejátszók és más elektronikus berendezések mind-mind jobban szólnak, ha előbb néhány órán vagy néhány napon keresztül folyamatosan lejátszanak velük. A hangsugárzók hangváltóiban lévő passzív alkatrészeknek villamos bejáratásra van szükségük ÉS mechanikus bejáratást igényelnek a hangszórók. Az összekötő és hangszóró kábeleket be kell járatni ahhoz, hogy “kialakuljon” a szigetelőkben a megfelelő dielektrikum és elérhető legyen a csúcsteljesítmény.

Ezt a környezeti hang rendszerekkel is kompatibilis hangsávot a hangrendszer valamennyi elemének (kivéve a hangszedő fejeket, amelyeknek csak mechanikus bejáratásra van szükségük) maximális bejáratási hatékonysága (mind elektronikus, mind pedig mechanikus) érdekében gondosan tervezték. A használathoz a CD lejátszón a sáv ismétlést vagy hurok szabályozást (TRACK REPEAT vagy LOOPING) állítsák folyamatos lejátszásra és hagyják a sávot lejátszáson a részegység vagy kábel gyártója által ajánlott ideig. Ha az Ön CD lejátszóján nincs sávismétlési vagy LOOPING funkció, állítsák be hosszabb időtartamra a szokásos folyamatos újrajátszást. A TELJES CD FOLYAMATOS ÚJRAJÁTSZÁSA NEM KÁROSÍTJA A RENDSZER EGYETLEN ELEMÉT SEM, CSAK HOSSZABB IDEIG FOG TARTANI A BEJÁRATÁS.

A legtöbb elektronikus berendezés bejáratása elvégezhető úgy, hogy a lejátszó láncban  minden UTÁNUK KÖVETKEZŐ részegység ki van kapcsolva (például ha be akarják járatni a CD lejátszót és a CD lejátszóból az előerősítőbe vagy receiverbe vezető kábelt, de nem akarják bejáratni magát az előerősítőt vagy receivert, az előerősítő vagy receiver kikapcsolható anélkül, hogy ez befolyásolná a bejáratási műveletet). Ezzel elkerülhetik azt, hogy a művelet közben hallgatni kelljen a bejárató jelet.

A maximális előnyök elérése érdekében az előerősítőket vagy receivereket külön be kell járatni minden egyes vonali bemeneten (CD, szalag, tuner, AUX, stb., de NEM a lemezjátszó bemeneten). A mindig jelenlévő nagy erősítés miatt ezt a sávot NEM SZABAD felhasználni a lemezjátszó hangszedő (PHONO) bemenetek bejáratására.

A bejáratás alatt a teljesítményerősítők (vagy a receiver erősítő része) bekapcsolt állapotban, normális szintre állítva kell, hogy legyenek, de a bejárató hang hallgatásának elkerülésére a hangszórók ideiglenesen helyettesíthetők legalább 10 W terhelhetőségű, 8 ohmos kerámia teljesítmény ellenállásokkal. Ezek az ellenállások bármelyik elektronikai alkatrészboltban nagyon olcsón beszerezhetők. Legjobb, ha ezeket az ellenállásokat (csatornánként egyet) a hangsugárzó kábelek hangsugárzó felőli végére csatlakoztatják. Kapcsolják ki a teljesítményerősítőt vagy receivert, és nagyon ügyelve arra, hogy a hangsugárzó kábel két kivezetése ne érjen össze, kössék le a hangsugárzókat és csatlakoztassák az ellenállást a kábel POZITÍV és NEGATÍV kivezetései közé úgy, hogy az ellenállás test tartsa távol egymástól a két kábel kivezetést. Nincs szükség forrasztásra vagy csatlakozásra, csak a megfelelő villamos érintkezés eléréséhez elegendően szorosan csavarják rá az ellenállás kivezetését a hangsugárzó vezeték érintkezőire. Kapcsolják BE ismét az erősítőt. Az így bekötött ellenállással az erősítővel együtt bejáratják a hangsugárzó kábelt is, és elkerülhetik az erősítő kimenet véletlen rövidre zárását, amikor az ellenállást megpróbálják közvetlenül az erősítő kimenetére csatlakoztatni. Az erősítőt ne járassák be a normális hangerőnél nagyobb jelszinten. Az ellenállás a villamos energiát hővé alakítja és ez a jelenség felhasználható a túlságosan nagy hangerő ellenőrzésére. Néhány perces bejáratás után ellenőrizzék az ellenállásokat. Ha az ellenállások érintéssel az enyhén meleg állapotnál melegebbnek tűnnek, a beállított hangerő túl nagy, és csökkenteni kell.

A maximális teljesítmény elérése előtt a legtöbb hangsugárzónak meglehetősen hosszú (akár 200 órás) bejáratási időre van szüksége. EZT NEM LEHET CSENDBEN ELVÉGEZNI, de a bejáratási zajszint jelentősen CSÖKKENTHETŐ a következő módszerrel: állítsák a két hangsugárzót egymással szembe, a lehető legközelebb egymáshoz (érjenek össze) és az egyik hangfal kábelét kössék be helytelen fázisban (a PIROS kábelt a FEKETÉHEZ, a FEKETÉT a PIROSHOZ). Mindkét hangsugárzót borítsák be paplannal vagy valamilyen más hangelnyelő anyaggal, és a sávot játsszák le a normálisnál kicsivel kisebb hangerőn a gyártó által ajánlott bejáratási időtartamig. A helytelen fázisban bekötött hangsugárzó kábel következtében a két hangsugárzó hangja (többé-kevésbé) kioltja egymást és a paplan segít tompítani a maradék hang legnagyobb részét. 

ZENEI SÁVO 

MEGJEGYZÉS: A mono teszt sávokat csak két csatornás sztereó rendszeren szabad használni. Környezeti hang rendszereknél a vezérlő logika az összes mono jelet (amelynél mindkét csatorna azonos információt tartalmaz) csak a KÖZÉPSŐ csatornára irányítja, és teljesen kikerüli a BAL és JOBB csatornákat.

10. sáv: Fázishelyes MONO jel

Íme egy olyan teszt, amelyet a “vájt fülű szakértők” az elmúlt harminc évben csak maguknak tartottak fenn: a mono felvétel! Monoban mind a két csatorna pontosan ugyanazt az információt hordozza, pontosan azonos jelszinten és pontosan ugyanolyan fázisban, így TELJESEN HIÁNYZIK a térbeli információ, ami a két csatorna közötti fázis- és amplitúdó különbségeken alapul.

Ha egy sztereó rendszeren mono felvételt játszanak le, annak az lesz az eredménye, hogy valamennyi hang egyetlen pontból fog érkezni, pontosan félúton a két hangsugárzó közül. Az általános szabály ebben az esetben a következő: “Minél kisebb ez a pont, annál jobb a rendszer.” Egy nagy ”foltból” jövő hang, vagy vándorló hangszerek, vagy különböző helyekről érkező hang mind-mind arra utal, hogy vagy a két hangsugárzó frekvencia-karakterisztikája nem azonos, a két hangsugárzó helyén a szoba akusztikája nem azonos, vagy rendellenességek vannak a hangsugárzók szórási karakterisztikájában.

Egy érdekes hatás (és egyúttal a hangsugárzó hangkép alkotási képességének nagyszerű, gyors ellenőrzése), hogy általában minél kisebb a pont, amit a hangsugárzó pár mono üzemmódban “leképez”, annál jobb hangképet hoznak létre sztereó üzemmódban. Próbálják ki ezt legközelebb, ha hangsugárzót akarnak vásárolni 

11. sáv: Helytelen relatív fázisú MONO je 

Ezt a sávot valójában “kettős mono” üzemmódban vették fel, a teljes mono jelet (a jobb- és bal csatornán egyaránt) abszolút fázisban rögzítették a BAL csatornán és abszolút fázison kívül rögzítették a JOBB csatornán. Mivel így a két csatorna egymáshoz képest nincs fázisban, a két csatornát tekinthetjük “relatív” fázison kívülinek. Ezt a sávot úgy használhatják, mint a 3. sávot, segítségével meghatározhatják a hangsugárzók elhelyezését és “behangolhatják” a szoba akusztikáját.

12. sáv: SZTEREÓ, helytelen abszolút fázisban

Előfordulhat, hogy az Ön sztereó rendszerének két csatornája egymással fázisban (helyes relatív fázisban) van, ugyanakkor nincs fázisban a felvétel helyén az eredeti hanggal (nincs “abszolút” fázisban). Ideális esetben a felvételt készítő mikrofonra gyakorolt pozitív nyomás pozitív nyomást (a membrán előre mozgását) eredményezi a lejátszó hangfalon. A polaritás felcserélése (pozitív negatívval, negatív pozitívval) a felvételi/lejátszási láncban bárhol megfordíthatja ezt és többé-kevésbé hallható következményekkel jár. A felváltva azonos (szimmetrikus) pozitív és negatív energiájú részeket tartalmazó szinusz-hullámoktól eltérően a zenei jelek aszimmetrikusak, a pozitív és negatív energiájú hullámformák nem azonosak. Sok ember (de NEM mindenki) képes meghallani azt, ha ezeknek a hullámformáknak a polaritását megfordítják, vagyis röviden szólva a jelek nem lesznek abszolút fázisban. 

Figyelmesen hallgassa meg ezt a sávot, és hasonlítsa össze azzal, amit a 13. sávon hall. Hallja-e a különbséget? (Ne felejtse el: nem mindenki tudja ezt meghallani.) Ha hallja a különbséget, jobban szól-e ez a sáv, mint a 13. sáv? Vagy rosszabbul? Ha rosszabbul szól, legyen elégedett. Az Ön teljes rendszere, a CD lejátszótól a hangsugárzókig helyes abszolút fázisban van! Ha jobban szól, akkor az egyik részegység esetleg fázist fordít. A felderítéshez tanulmányozzák a kezelői utasítást/kézikönyvet (Nem gyakori, de egyáltalán nem ritka.) Ha az egyik részegység fázist fordít, a legegyszerűbb orvoslás, ha az egyik hangsugárzó kábel mindkét kivezetését felcserélik vagy a hangsugárzónál, vagy az erősítő kimenetén, de NEM mindkét végén. Ha NEM az egyik részegység fordít fázist, ellenőrizzék a hangsugárzó vezetékeit, hogy nincsenek-e véletlenül felcserélve az egyik végükön. Ha igen, kössék be helyesen és a probléma megoldódott!

13. sáv: SZTEREÓ, helyes abszolút fázisban

              “Stormy Weather”, teljes szám (6:40)

Harold Arlen/Ted Köhler [Mills Music Inc./ASCAP]

EILEEN FARRELL (ének), Loonis McGlohon (zongora), Joe Wilder (kürt), Bill Stow (dobok), Terry Peoples (elektromos basszusgitár), Greg Hyslop (gitár) és Phil Thompson (szaxofon) közreműködésével.

[Az Eileen Farrel Sings Torch Songs, RR-34 összeállításból]

Ez egy stúdiófelvétel, amelynél minden hangszerhez külön sztereó mikrofonokat alkalmaztak. A környezet nem “természetes teremhang”, hanem a Lexicon digitális visszhang generátor számára Johnson professzor által kifejlesztett komplex időkésleltetési/fázis program segítségével mesterségesen előállított hang. Az eredő hatás egy üres éjszakai lokálra emlékeztet: késő van, a közönség már hazament, és a zenészek eljátszanak még egy számot, csak úgy a maguk kedvére, és Önnek. Farrell hangja melegen, természetesen, elől és fent hallatszik, és a hangszerek köréje csoportosulnak. Joe Wilder kürtszólója messzebbről, hátulról, a dobok mögül, több teremhanggal körülvéve kell, hogy szóljon. Vegyék figyelembe, hogy amikor ez a felvétel készült, Eileen Farrell, Amerika egyik legnagyobb operaénekese éppen hetvenedik születésnapját ünnepelte. Az RR cég elegendően szerencsés volt ahhoz, hogy összesen hét albumot készítsen vele.  

14. sáv: “Shiny Stockings” (5:23)

Frank Foster [Lynnstorm Publishing Co.]

Bob Lark/DePaul Egyetem Jazz Együttes I

Michael Stryker (zongora) és Brian Culbertson (trombon) közreműködésével

[A Big Band Basie sorozatból, Clark Terry és Frank Wess fellépésével, RR-63]

Az elején elhangzó egyszerű zongoraszólóból ez a zene addig építkezik, amíg eljut egy hatalmas csúcspontig, ahol öt trombita, három trombon, öt szaxofon, akusztikus basszusgitár és dobok szólnak. Ha az Ön rendszere ezt a sávot teljes hangerővel, torzításmentesen képes lejátszani, lesz valami fogalma arról, hogy milyen egy élőben hallgatott klasszikus nagyzenekar (big band) hangereje és dinamikája. A Chicago-i DePaul Egyetem területén a koncertteremben, “nagy térben” készített felvétel egészen más, mint egy szokásos, több mikrofonos jazz stúdiófelvétel.

15. sáv: Morton Gould: Változatok klarinétra és zenekarra,

             “Zenebona” tétel (2:19) 

[G&C Music Corp./Chappell & Co., Inc.]

John Bruce Yeh (klarinét) / Bob Lark / DePaul Egyetem Dzsessz Zenekara

[Az Ebony Concerto felvételből, RR-55]

Morton Gould nagyon jól kezeli a zenei határokat. Noha legnagyobb piaci sikere popzenekari felvételből született, sok komoly zenedarabot is írt. A Benny Goodman számára 1955-ben komponált Derivations (kb. változatok) a kifejezetten “klasszikus” zene lejátszásához hagyományos nagy dzsessz zenekart igényel. A rövid “Zenebona” tétel élvezetesen transzparens hangszerelésű, sok fúvós hangszerhez szóló tétellel. Chicago-ban, a Medinah Templom ideális akusztikai körülményei között rögzített felvétel Johnson professzor legértékesebb erőfeszítéseinek egyike.

16. sáv: Janácek: Sinfonietta, “A Királynő kolostora” (5:01)  

[Universal Edition]

José Serebrier/Cseh Állami Filharmónia

Az RR65-ből, Janácek Tarasz Bulyba és Szláv táncok című darabjaival.

A Cseh Köztársaságban, a brünni Állomás Koncertteremben készített első HDCD szimfonikus felvételen Janácek Sinfoniettája igazi különlegesség. A sok vonósból álló zenekar hangjának felvétele mindig is nagy kihívást jelentett bármilyen hangfelvételi rendszer számára, különösen a digitális technikában. Úgy érezzük, hogy végre sikerült: a digitális mesterlemez közel került ahhoz, hogy igazán megragadja az együtt játszó huszonhat hegedű (és ugyanannyi mélyhegedű) selymes, csillámló hangját. Ebben a tételben sok fúvós és rézfúvós briliáns szólója is szerepel. (Ne mulasszák el 3 perc 45 másodpercnél a vadászkürt különleges “csaholását”.)

17. sáv: Biebl: Ave Maria (5:55)

[Hinshaw Music, Inc.]

Turtle Creek Kórus/Timothy Seelig

Richard Strauss Napszakok című darabjából, RR-67

Mély átéléssel bemutatott antifóna-kórusdarabok: egy 30 fős csoport hangja elöl, középen összpontosul, egy csaknem 200 fős nagyobb csoport oldalt, a környezeti hang rendszerrel rendelkezők számára a hallgatási hely mögött jelenik meg. Még a standard két csatornás sztereó rendszer esetében is a hangszínpad sokkal szélesebben, messze túlnyúlik a hangsugárzók határain a hallgató mindkét oldalán. A felvétel a “katedrálisra” beállított akusztikájú Dallas-i Meyerson Szimfonikus Központban készült 

18. sáv: Weinberger: “Polka és fuga”

              A Schwanda, a dudás (7:49) című darabból 

[Associated Music Publishers]

Frederick Fennel, Dallasi Fúvószenekar, Paul Riedo, orgona

A Pomp & Pipes, RR-58 felvételről.