Kevin Scott, a nottingham-i Defnitive Audio tulajdono­sa egyike azoknak a cső­rajongóknak, akinek sikerült a lemezjátszóról CD-játszóra váltás, a demói pedig továbbra is lenyű­gözők. Korábban ezt annak a kü­lönös csöves erősítő/horn hang­sugárzó kombinációknak tudtam be, amelyeket árusít, de ezekben a rendszerekben egy harmadik tényező is jelentős szerepet ját­szott: egy csúcskaliberű, egydo­bozos Wadia CD-játszó.

 A Model 6-ostól a 16-osig, egé­szen a mai 850-es és 860-asig, Kevin mindig ezeknek a nagytöme­gű „szörnyeknek" a valamelyikét használta. Most, hogy nekem is alkalmam nyílt a legújabb inkarná­ciót kipróbálni, megértettem, hogy miért oly sikeresek Kevin berende­zései - a Wadia egydobozos csúcs CD játszója hosszú, hosszú idő óta az első masina, amelyik iga­zán jó okot szolgáltat arra, hogy CD-ket vásároljak.

 A legújabb inkarnációt 860x-nek hívják, és egy kisebb változtatást reprezentál azzal a 860-assal szemben, amelyet Paul Messenger a HFC189-ben tesztelt. Paulnak ugyan egyértelműen tetszett a 860, mégsem érte el ugyanazokat az eredményeket, amelyeket ne kem a 860x-szel sikerült, így vagy arról van szó, hogy az ő Naim CDS lejátszója a jobbik masina, vagy arról - ami valószínűbb -, hogy az annyira jól illeszkedik az ő Naim erősítőrendszerével , hogy egy „új fiú" nem képes felnőni ahhoz, ha arról a ritmikáról és időfaktorról van szó, amelyért a Naim tulajdonosok úgy élnek-halnak. A másik lehetséges magyarázat az lehet, hogy az az 5 000 font, ami a Wadia-át az én CDjátszómtól elválasztja (Acoustic Precision Eikos) rácáfol az „egyre többért egyre kevesebb pluszt kapni" törvényére. Persze lehet még az úgynevezett X-tényező is...

 Az X három dolgot szimbolizál. Először is, ebben a lejátszóban egy olyan órajel van , amelyet a Wadia magasabb kategóriájúnak tekint, és amely az egyetlen „hangspeci­fikus" X-tényező. Ezen felül ez a verzió már fogadja a 24 bit/96 kHz digitális bemeneteket, valamint hozzáidomul órajel szempontból a külső processzorokhoz. Négy szett digitális bemenetével és kimenetével a 860x nemcsak egy CD-játszó, hanem egyben egy előerősítő is, és mivel a belső iDAC képes az elméleti 24 biten futni (a jelenleg elérhető érték 21 bit), van értelme annak is, hogy egy DVD-Video játszó kimenetére legyen kötve, ezzel kihasz­nálva a DAD formátum által nyúj­tott előnyöket. Ez persze egy olyan előny, ame­lyet nem lehet teljesen kihasználni azok miatt a jitter problémák miatt, amelyek a szinkronizálatlan digitális csatlakozásoknál lépnek fel, és amelyek kiküszöbölésére éppen, hogy a harmadik X ténye­zőt konstruálták, ez a kimenet bemenettel való szinkronizálása, amikor egy külső processzort használunk. Ez pont többcsatornás high-end összeállításokban bizonyulhatna hasznos szolgáltatásnak, amelyekben különálló Dolby Digiital, vagy dts processzorokat kötnek egy előerősítőhöz. Ha a 860x egy DVDjátszó lenne hat analóg kimenettel kettő helyett, komoly surround hangpotenciállal bírna. De elég a fantáziálásból. Visszatérve a valós világba, maradjunk annál, hogy a digitális hurokban egy ilyen hatékony „visszaidőzítési" képes­ségjelentős használati rugalmas­ságot nyújt egy olyan emelkedett audió kísérletező számára, mint én. Másrészről a digitális előerősítő tényező potenciálisan hasznosabb. A kimenet 0.25 és 4.4 V közötti folyamatos beállítási lehe­tősége azt jelenti, hogy a 860x-et a legtöbb végerősítő/hangsugárzó összeállításhoz optimalizálni lehet. Mivel a hangerőszabályzó arra alapul, hogy 12 digit a kijelzőn 1 bitnek és 6 dB-nek felel meg (tehát egy digit 0.5 dB-nek), minél köze­lebb futtatjuk a kimenetet a 100­hoz (24 bit), annál jobb a felbontás. Az előerősítő kiiktatása a jel útjából szintén járható, mégha nem is szükségszerűen gyakorlati opció, ha például analóg jelforrá­sokat is használnánk. Analóg / digitális konverterek kaphatók magától a Wadia-tól is -jóllehet drágán -, de ez egy tipikus „nem ­szeretem" lépés.

 Kezelhetőségét tekintve a 860x nem annyira ötletes, mint gondol­nánk: ez talán a számítógépsze­rűségének tudható be, vagy talán ez az ára a nagyszerű hangvissza­adásnak, de ahogy egy 399 fontos mini rendszert gyakran könnyebb használni, mint a legtöbb drága, darabról-darabra összeválogatott berendezést, ugyanúgy könnyebb használni egy 250 fontos CD ját­szót, mint ezt a hét-és-félezer fon­tos masinát. De valóban kritizál­ható részlet talán csak a néha kissé „önfejűsködő" természetű stop/open gomb és az elég szűk szögben működtethető távirányító.

 A távirányító egyébként egy jó­kora darab, pont olyan, amilyet az ember egy méregdrága audió ké­szülékhez remél, jóllehet ergonó­miailag nem olyan kezes, mint a könnyebb „pályatársak". Ám a szolgáltatások sora természetesen széles, legalábbis azok után, hogy megtanultuk navigálni. A szokásos lemezkezelő funkciók mellett van a készüléken balansz ­és hangerőszabályzó, bemeneti választó, ki/bekapcsolás minden egyes kimenethez, fázisváltás és Clocklink konfiguráció. A bemene­ti választó ugyan mindig működött, de ezt kissé .,vonakodva" tette. A hátoldali csatlakozások ma­gukban foglalják az összes ame­rikai ,.kedvencet": RCA fonó és AES/EBU szimmetrikus analóg kimenetek, kombinálva digitális ki/bemenetekkel ST üvegszál, Toslink, XLR és BNC variációkban. A Wadia az ST üvegszálas verziót ajánlja, mégpedig a két végen koaxiális csatlakozókkal (BNC, vagy XLR ebben az esetben), de az is kehet, hogy azért, mert az üvegszálas opció oly ritka.

HANGMINŐSÉG

Igen, jól sejti a kedves olvasó: a Wadia 860x rendkívül élvezetes CD játszónak bizonyult túl rövidre sikerült látogatása során (a túl rövid kifejezés alatt az egy-két évnél rövidebb idő értendő). Én valóban nem hittem, hogy egy CD-játszó lehet ennyire jó. Tehetségének gazdag tárházából mindenekelőtt a ritmikai és dinamikai képessége, valamint az igen halk részletek felbontása emelendő ki. Rendkívül analitikus hangképet vetít ki, miközben a zenei előadást az előtér­ben tartja annak teljes csillogásá­ban - illetve abban, amilyen az.

Valaki azt gondolhatná, hogy a precíz felolvasás könnyű feladat egy CD játszó számára végül is csak nullákról és egyesekről van szó, ahogy azt a számítógépes vi­lág mindig siet hangsúlyozni , de úgy tűnik, hogy a digitális jeleket a zene meggyőző „kópiájává" ala­kítani ennél mégiscsak nagyobb művészet, amelyre alig néhány digitális eszköz képes. A 860x ezek egyike. Ez egy különösen gördülékeny, a zenének azonnali­ságot kölcsönző eszköz, olyannyi­ra, hogy azt a benyomást kelti, mintha a zene éppen akkor és ott születne - feltéve, ha az erősítő és a sugárzók felnőnek ehhez a feladathoz. Úgy tűnik, hogy a Wadia képes előhoznia teljes zenei energiát, mégpedig anélkül, hogy közben hozzáadná azt az árnyalatnyi ragyogást, amely a leg­több digitális műsorforrás sajátja.

A 860x sok tekintetben olyan, mint egy analóg lemezjátszó: ren­delkezik annak ritmikájával, azon­naliságával, vagy ha úgy tetszik energiájával, ráadásul a basszusa igazán energikus. Sőt, nem sok lemezjátszó van, amely mindazt tudja, amit ez a CD játszó és egészen kevés, amelyik ennyire zajtalan. Azt hiszem, hogy egy ja­víthatatlan analógos szájából ez tényleg dicséretözön.

KONTRASZTOK

De egy másik dologra is képes volt ez a CD játszó: a berendezése mert jobbá tette magasabb hangerőnél. Megoldotta azt, amit a hangsugárzóim korlátjának hittem: érezhető­en megnövelte azok sávszélessé­gét és az energiáját. Mindig azt „mondták", hogy a jelforrás a dön­tő tényező, de ritkán adódik erre ilyen frappáns bizonyíték.

Kihasználva, hogy a 860x elő­fok is egyben, kísérleteztem hát hagyományos előfokokkal, illetve azok nélkül. Elhagyásukkal jobb eredményeket értem el, ami álta­lában a dinamika és a tonalitás árnyaltabbá válásában nyilvánult meg. Azt is észrevettem, hogy az előfok elhagyásánál is nagyobb hatása van a hangminőségre, ha a lejátszó teljes kivezérléssel fut, szemben a 83-as értékkel a ská­lán. Tehát ne essék senki kísér­tésbe, hogy a Wadia-t a hangerő távirányítására használja, ha egy előfok is a láncban van - ez nem hoz semmit a „konyhára".

Az elmúlt havi többcsatornás „tesztorgia" után rendelkezésre állt néhány DVD játszó, így fogtam az egyik Pioneer-t és kipróbáltam a Wadia konvertáló képességeit. Ez természetesen javított a dol­gokon, de a két lejátszó közötti különbség azt is megmutatta, hogy egy valódi 24/96-os DAD lemez nem szól olyan jól (a DVD­játszón), mint egy hagyományos CD a Wadia-n, ami meglepő ered­mény. Vagy éppen, hogy nem az, ha a Wadia órajelszinkron elméle­te korrekt.

VÉGEREDMÉNY

Nem volt alkalmam, hogy a sima 860-asat összehasonlítsam ezzel a legújabb inkarnációval, de vala­hogy az az érzésem, hogy az X változtatás nem lehet a magyará­zata annak a különbségnek, ami az én meglátásaim, illetve Paul Messenger-é között van. Egyéni ízlés, és a berendezéseink külön­bözősége viszont már valószínűleg magyarázattal szolgálhatnak erre. Amire viszont nem találok igazán választ az az, hogy hogyan szól­hatnak CD lemezek ennyire jól, és hogy ez a Wadia milyen mértékig jelent szakítást az „egyre többért egyre kevesebb-többet kapni" törvényével.

Felejtsd el az új formátumokat és ehelyett fedezd fel egy ilyen masina segítségével, hogy mi is rejlik a korongjaidban.